annak is az analóg fajtája, hogyan lesz egy képből villany a digitális világ előtti ősanalóg korban...

Amíg a klasszikus értelemben vett mozizásról beszélünk, tehát arról, hogy az a gyúlékony celluloid majd később az „éghetetlen film” lyukacsos szélű pvc szalagja ott tekereg a fogaskerekek között, akkor még könnyű megérteni, hogyan spájzoltuk be a látványt a dobozba, ott látjuk rajta/benne a sok-sok apró képkockát.  De hogyan lehet ezt dróton, villámdelej alakban továbbítani?