Aki ahhoz szokott hozzá, hogy kilowattokon, hangfalakon szólaljon meg mindenféle áramkörökből a villanyhúr, annak ünnep amikor azt látja, vagy inkább az a fontos, hogy hallja amint száz éve faragott, kalapált, polírozott fákat és rezeket szólaltat meg negyven-hatvan ember hajszálpontos együttműködése, pláne az ő zenéjével.  Úgy, hogy a közös órajel a fejekben ketyeg, konnektorba csak a kotta-lámpát dugjuk.